1.fejezet
Árnyékvilág, a démonok menedéke
By Sheira
1.fejezet
Gyönyörű napfényes délután volt, bár ősz vége volt. Az iskola kapuin diákok serege lépett ki, hogy elinduljanak otthonuk felé. A tömegtől 5 diáklány vált el, majd elindultak egy kevésbé forgalmas utcán, ami rövidebb volt a hazavezető úton, mint a többi. Középen egy szőkésbarna, vállig érő hajú lány sétált miközben néha felnevetett barátnői történetein. A fiatal teremtés fülét furcsa hangok ütötték meg, mire lelassított, majd megállt. Figyelte, hogy honnan jöhetnek a dulakodás hangjai, majd az egyik fa kerítés tetején megpillantott egy apró vörös állatot, ami néhány lépés után megszédült és leesett a földre.
- Mi a baj? – álltak meg barátnői is, és kíváncsian pillantottak hátra.
A lány elindult, majd elkezdett futni a kis állat felé. Nem sokkal előtte lelassított és letérdelt az élőlény mellé, majd szemét végigfutatta rajta. Az egy kis róka volt, vörös bundával, ami inkább már bordó volt a vértől, mivel annyi seb díszelgett a testén.
- Szegény kis lény. – szólalt meg szomorúan a lány és megsajnálva az állatot, óvatosan felvette a földről, majd közeledő barátnőire tekintett barna szemeivel.
- Úr isten! – szörnyedt el egy rövid fekete hajú lány, ahogy meglátta a sebesült rókát. – Mi történt vele?
- Nem tudom, de sietek haza, hogy mielőbb elássam a sérüléseit. – felelte. Megfordult és elindult, de még hátra pillantott egyszer. – Sziasztok és bocsi.
- Semmi baj. Szia! – köszöntek el tőle a lányok, majd mentek tovább.
*
A lány kissé szomorkásan pillantott az ölében fekvő rókára, akinek éppen a sebeit tisztította. Úgy látszott, hogy az állat nem éli meg a reggelt, ami letörte a lány jókedvét. Nagyot sóhajtott, majd bekötözte a sérüléseket az állaton és lerakta a bordó kanapéra. Felállt és egyenruhájára nézett, ami vöröslött a vértől.
- Azt hiszem új ruha után kell néznem. – rázta meg a fejét és elindult a fürdő felé.
Vizet engedett magának a kádba, majd amikor a víz lejött, elzárta a csapot és a ruháit ledobálta az egyik sarokba, ezután pedig belebújt a kellemesen meleg vízbe. Lemosta magáról a vért, majd kis gondolkodás után kiszállt és megszárítkozott. Egy törülközőt maga köré csavart és felment a szobájába, majd felvette az alvó ruháját, ami egy világoskék rövid ujjúból állt és nadrágból állt.
Úgy döntött, hogy még egyszer megnézi dédelgetett kedvence állapotát. Amikor leért a lépcsőn, kinézett a nappali ablakán és látta, hogy már sötét van és a telihold ezüstös korongja ragyog az égen. Elnyomott egy ásítást, majd odament a kanapéhoz, amin a kis állat feküdt, majd letérdelt a bútor elé.
Megsimogatta a róka fejét, aki erre megrándult. A lány kissé meglepődött ezen, hisz olyan súlyos sebek tarkítottát az egész testét.
A kis élőlény lassan kinyitotta a szemét és a fiatal teremtésre pillantott, égkék szemeivel.
A lány szemei elhomályosultak és a mellkasához emelte bal kezét, majd fehér fény tört ki belőle, ami elvakított mindent. A diáklány teste kissé megemelkedett a földtől. Olyan volt, mintha a szél tépkedni kezdte a barna tincseket.
A jelenség hirtelen eltűnt, mire a lány eszméletlenül csuklott a kanapéra.
Folytatása következik…
|