2.fejezet
Árnyékvilág, a démonok menedéke
By Sheira
2.fejezet
Reggel volt. A lány, az ébresztőórája hangjára ébredt, amit kis keresgélés után le is nyomott, majd kikecmergett az ágyából. Furcsát álmodott, de már el is felejtette, hogy mit. A fürdő felé vette az irányt, majd kómásan belenézett a tükörbe, mire megpillantotta magát, ezután megmosakodott. Felkapkodta magára a ruhákat, bepakolt a táskájába, majd egy fél szendvics bekapása után ismét a fürdő felé vette az irányt, hogy megigazíts kusza tincseit. Megnézte a kis róka állapotát, és megkönnyebbülten vette észre, hogy az állat, még életben van és az állapota is javult. Adott neki egy keveset enni, majd mielőtt kilépett volna az ajtón magára kapta a fehér, térdig érő meleg kabátját, így teljes harci öltözetben vágott neki a sulinak.
*
A tizenévesek között egy fiatal teremtés tűnt fel, miközben végigfutott a hosszú udvaron, ami az iskolához vezetett. Az út két szélén gyönyörű fák sorakoztak, rajtuk sárga, bordó és barna színű levelek pompáztak. Az idő hideg volt, így látni lehetett a lány leheletét.
Úgy tűnt, hogy siet valahova, mivel az órákra való becsöngetés csak 1 óra múlva kezdődött. Végigrohant az iskola hatalmas udvarán, majd letért egy kis ösvényen, amit nem nagyon lehetett látni a lehullott levelektől. Alig egy perc múlva feltűnt előtte egy hatalmas tisztás, körülötte magasodó fákkal és egy nagy épület, ami fából készült. Berontott az ajtón, ami nyikorogva kinyílt, ezután mögötte be is záródott.
A helység egy nagy előcsarnokból állt, jobb és baloldalon 1-1 terem helyezkedett el, amikből folyosó nyílt. A teremben kb. 12 fiú lehetett meg néhány lány, aki csak rá vártak. Mind idősebb volt az érkezőnél vagy éppen az évfolyamtársa volt.
- Késtél! – szólalt meg szigorú hangon egy 17 éves fiú, akinek fekete, felzselézett haja és smaragdzöld szemei voltak.
- Bocs, volt egy kis dolgom. – felelte a srácra sem pillantva, miközben éppen a kabátját vette le, majd a nem kellő ruhadarabot odadobta a mellett álló fiú kezébe.
A kék rakott szoknyája, aminek az alján egy fekete csík díszelgett, meg hófehér ingje tűnt elő. Ezen egy vékony kabát volt, ami szintén kék volt, de az ujjai végén, ami fel volt hajtva meg a ruha szélein ott volt a fekete csík. Úgy látszott, hogy az egyenruhája egy kosztüm, hozzá egy combközépig érő fehér harisnya társult meg egy fekete cipő.
- Most nem nagyon van kedvem hozzá, de essünk túl rajta. – szólalt meg a lány, majd az előtte álló 2 fiúra tekintett.
- Mindig olyan türelmetlen vagy Sheira. – rázta meg a fejét a zöld szemű fiú, mire a felsorakozott srácok megindultak a fiatal teremtés felé, aki megvárta, amíg közel érnek hozzá.
Az első támadó, egy erős rúgást kapott a gyomrába, mire térdre esett. A következő szőke hajú tanuló, inkább megütni próbálta Sheirát, de ő elhajolt előle, majd behúzott egyet a fiúnak. A következő mozdulat a megtántorodott srácra, az egy rúgás volt a fejére, ami egy teljes fordulatból született. A kihívók a földön kötöttek ki.
- Írok fizikából! Csá! – kiáltotta hátra, majd a következő pillanatban a lány összekapkodta a cuccait és elszelelt.
- Már megint meglógott. Szerintem hagynunk kéne Lachain. – rázta meg a fejét egy tejföl szőke hajú lány, aki a mellette állóra tekintett zöld szemeivel.
- Lehet, de még ő sem tudja, azt amit mi. – mosolyodott el diadalittasan a szólított.
*
- Na, ne má’!! – szólal meg egy rövid szőke hajú lány, amikor megpillantja a tesztje eredményit. – Már megint nem értem el 40 pontot. Neked mennyi lett Eira?
- Hát…Elég kevés. – vakargatja meg a fejét a szomszédja, majd kínosan a barátnőjére mosolyodik. – Csak 74 pontom lett.
- Csak???!!! – kiálltja fel háborodottan, majd felpattan és a padra csap indulatosan. – Nem hiszem el, hogy ennyit értél el, csak azzal, hogy átnézted a füzeted!
- Ööö…Nyugi már Tami. – próbálta csitítgatni barátnőjét a barna hajú lány, miközben kezdte magát kellemetlenül érezni, mivel a fiúk őket nézték.
- Argh. – mordult fel, majd inkább vett egy nagy levegőt és immár nyugodtabban pillantott Eirára, miután leült. – Ti meg mit bámultok??!! – kérdezte élesen a bámészkodóktól, akik rémülten oszlottak szét.
- Izé… Nincs kedved ma átjönni? – kérdezte félénken a fiatal teremtés, mire Tami szúrós pillantásokat vetett rá. Nagyot nyelt.
- Persze, hogy van! Tényleg, hogy van az a kis róka, akit tegnap találtál? – érdeklődött mosolyogva, így a lány megnyugodott.
- Egész jól. – feleli jókedvűen.
- Akkor suli után rögtön hozzád megyünk.
- Rendben. – bólint, mire mögötte kivágódik a tanterem ajtaja.
Ijedten tekintett hátra, majd észrevett egy magas szőke hajú fiút, akinek a kék szemébe belelóg néhány arany szín tincs. Körbepillant, majd megakad a szeme a két lányon.
- Na neee! – jajdul fel a lány és kínjában a padra hajtja a fejét, ezzel is eltakarva magát.
- Szia! Akkor én megyek. – szólal meg Tami, majd jobbnak látja, ha elmegy.
- Mit akarsz Shad? – érdeklődik a barna hajú lány, majd feltekint az érkezőre, aki leült barátnője helyére.
- Láttalak reggel. Csak nem megint verekedtél? – kérdezi kedvesen a fiú.
- Én?! Soha! – feleli gúnyos mosoly kíséretében. – Egy ilyen áldott jó lélek, aki soha egyetlen egy bűnt sem követett el és a tisztasága megkérdőjelezhetetlen? Ilyen személy emelne kezet egy kihívóra?
- Ha ennyi energiád van, miért nem csatlakozol hozzám?
- A klubba? Minek? – értetlenkedik Eira, majd felül. – Megtudom magam védeni.
- Azt nagyon jól tudom, de akkor is erősíthetnéd a csapatot.
- Figyu. Én élem nyugis mindennapjaimat. A suliban nem is tudják, hogy ilyen vagyok, mert csöndesnek ismernek. Most döntsem romba ezt az idilli összképet magamról? – kérdezi, majd megpöccinti a fiú homlokát.
- Nos. Ha, ez a döntésed elfogadom, de… - hallgat el, majd a lányra tekint, miközben a homlokát dörzsölgeti.
- De? – húzza fel bal szemöldökét.
- De tartozol nekem, te is tudod! – juttatja Sheira eszébe a dolgot, mire a lány összeráncolja homlokát.
- Már kezdtem örülni, hogy elfelejtetted…
- Nincs szerencséd. – mosolyodik el a fiatal teremtés reakcióján.
- Az biztos… Na akkor, mit kérsz cserébe a múltkoriért? – érdeklődik.
- Járj velem! – jelenti ki, mire Sheira döbbenten pislog.
- Ahogy akarod! – feleli egy gondterhelt sóhaj kíséretében. – Az ígéret, az ígéret és nem szeghetem meg.
- Ez komoly? – kérdezi akadozva, és most rajta van a sor, hogy ledöbbenjen.
- Na ja. – biccent, majd meghallják a csengőt. – Most menj, erről még beszélünk.
- Rendben, de suli után megvárlak. – válaszol mosolyogva, majd mielőtt a lány válaszolgatna el is szelel.
- Azt lesheted. – mondja inkább magának, mire a barátnője is visszatér a helyére.
- Na? Mi volt? – kíváncsiskodik Tami, széles vigyorral az arcán.
- Én és a hülye ígéreteim… - rázta meg kínjában a fejét, majd ráborult a padra.
Folytatása következik…
|