Sárkányok háborúja - A Kristálytőr 1. Szia, Elena Brown vagyok, egy átlagos középiskolás lány. Tizenöt éves, barna szemű és szőkésbarna hajú, (ami a vállam alá ér). Egyik őszi reggelen a suliba tartottam, ami nem messze van a házunktól. A nyelvtan dolgozatomon gondolkozok, amikor meghallom Lara Sun hangját mögöttem. Nem nézek hátra, csak néhány másodperc múlva léptem egyet oldalra, amitől a barátnőm célt téveszt, és pont mellettem landolt. - Minden nap ezt csinálod. Nem unod még? – kérdeztem mosolyogva, a vörös hajú lánytól. Általában Lara meg akar ijeszteni azzal, hogy halkan mögém oson és meglep, de ez már nem nagyon jön be egy ideje. - Nem. – jött az egyszerű válasz. - Ma lesz a rajztanár? – néztem menés közben az égkék szempárba. - Nem hiszem. Miért? – szomorúan a lányra pillantottam. - Rajzoltam egy lányt és meg akartam neki mutatni, de nem tudom, mert még nem jött vissza a szüleitől. – Larának felcsillant a szeme. - Mutasd meg. – kérlelt és kiscica szemekkel rámnézett. - Majd a teremben. – válaszoltam, és beléptünk az iskola kapuján. Felmentünk a terembe és miután kipakoltunk a barátnőm máris a padomnál volt. Elővettem a rajzot és odanyomtam a kezébe. - Jól sikerült. – vallotta be, aztán felnézett rám a rajzlap takarásából. – Honnan van az ötlet? - Már többször álmodtam erről a lányról. – léptem Lara mellé, és az alkotásomra pillantottam. Egy hosszú fehér hajú, és élénk lila szemű fiatal lányt ábrázolt. - Érdekes. Én is mostanában ilyesmit álmodom, csak annak tűzvörös haja és borostyán sárga szeme van. – odaadta a rajzot és elraktam. - Furcsa. – mondtam, és pont ekkor csöngettek be. A nyelvtantanárnő lepett be a terembe és elkezdődött az óra. Az idő csak úgy repült, és már vége volt a tanításnak. Összepakoltam és indultam haza, amikor Daniel lépett mellém. - Szia. - Szia. – köszöntem vissza a fekete hajú fiúnak, aki az osztálytársam. - Nem tudnád kölcsönadni, holnapra a matekkönyved? – érdeklődött útközben. - De, igen. Miért kell? – adtam oda neki a tankönyvet a táskámból, amit, miután megkapott, csak szorongatott. - Nem találom és holnap feleltetni fog a tanár, mert sokat hiányoztam. - Értem. Sok szerencsét. Szia. – köszöntem el, mert szétváltak útjaink. - Szia, és köszönöm. – rohant el a fiú. Nemsokára hazaértem és felbattyogtam a szobámba. Leraktam a táskám és átöltöztem edző ruhámba, majd a hajamat is összekötöttem. Lementem a földszinten lévő terembe, ami több méter magas volt. Nyújtottam egy kicsit, majd levezettem a felgyülemlett energiát egy kis tornával. Felmentem a szobámba, letusoltam és felvettem egy farmernadrágot, hozzá egy zöld rövid ujjút. Lementem az ebédlőbe és ettem egy szendvicset. Amikor megebédeltem elmosogattam és felrohantam a szobámba, mert csörgött a mobiltelefonom, amit az asztalomon hagytam. - Szia Elena, holnap nem jössz át hozzám? – kérdezte a vonal másik végén Lara. - Szia! Szerintem átmehetek, de miért? – ültem le az ágyamra. - Csak, anya megint nem lesz itthon, és unatkozok. – vallotta be kissé lehangoltan. - Rendben, akkor átmegyek. – meghallottam anyum hangját, pont most ért haza. – Most mennem kell, anya hazajött. Szia. - Szia. – leraktam a telefont, és az ágyamra dobtam, majd lesiettem, és segítettem kipakolni az édesanyámnak. Fél tízkor elaludtam és furcsát álmodtam. A múltkori lány lila gombé változott és beleszállt a testembe. Felsikítottam a kibírhatatlan fájdalomtól, aztán a földre zuhantam eszméletlenül. Folytatása következik...