Démoni egyezség

By Kinuye

1.fejezet

Sötét éjszaka volt. A Hold ezüstös fényt kibocsátva világította be a koromfekete eget. Hűvös volt az idő. Egy fiatal lány sétált végig az utcán, és összébb húzta magán fekete kabátját, mert kezdett fázni. Furcsa érzése támadt, mire megállt és a háta mögötti ház tetejére pillantott, aztán haladt tovább, mivel nem látott ott semmit. Néhány lépés után azt érezte, hogy feltámadt a szél, majd a következő pillanatban valami elragadja. Az ijedség miatt halkan felsikkantott és lehunyta a szemeit. Néhány másodperc múlva úgy érezte, hogy megálltak, majd az a személy, aki ölbe kapta az most lerakta a földre, így szilárd talaj lett a lábai alatt. Lassan kinyitotta óceánkék szemeit, majd felpillantott elrablójára. A sötét hajú magas férfi megfogta a lány vállait és erősen megszorította őket, mire a fiatal teremtés felszisszent.

-         Ez fáj. – mondta, majd kirántotta a karjait az erős kezekből. – Ki maga és mit akar?

-         Csak annyit mondok, hogy táplálkoznom kell, és te vagy a zsákmány. – felelte a férfi kissé rideg hangon, majd a szemei jég kékké változtak, amik szinte világítottak a sötétben. A lány kissé ledöbbent ezen.

-         Zsákmány? – húzta fel a bal szemöldökét, majd bosszúsan tekintett az előtte állóra. És cinikusan megkérdezte. – És mit akarsz, a véremet vagy szimplán meg akarsz enni?

-         Nem vagyok kannibál. – válaszolta fintorogva és egyben kissé sértődötten.

-         Tehát a véremet… - rázta meg a fejét. – Mi vagy te? Ha már meg fogsz ölni, legalább tudjam ki vagy!

-         Démon, de ti vámpírnak is hívtok minket, és most már TÉNYLEG éhes vagyok. – lépett közelebb a lányhoz, mire az hátrálni kezdett.

-         A francokat! Gyere vissza egy hónap múlva, mert most nincs kedvem meghalni! – szólalt meg dühösen.

A következő pillanatban, megcsúszott a lába, mivel mögötte elfogyott a talaj, majd zuhanni kezdett. A férfi megragadta a jobb kezét, mire ott lógott a levegőben, egy magasságban a démonnal.

-         Nem úgy tűnik, hogy nem akarsz meghalni. – mondta lenézően és visszaemelte a párkányra.

-         Egyezzünk meg. – vágta rá a lány.

-         Mire gondolsz? – érdeklődött.

-         Egy hónap, azaz 30 nap múlva megölhetsz. Addig el kell intéznem néhány dolgot. Megegyeztünk?

-         Rendben, de muszáj ennem. – felelte.

-         Akkor, most adok egy kis vért, de ne szívj annyit, hogy elájullak, oké? – kérdezte és kigombolta a kabátját, majd elhúzta a nyakától a ruhákat.

-         Rendben. – felelte, majd megharapta a lány nyakát és szívni kezdte a bíbor folyadékot. A fiatal teremtés egy perc múlva úgy érezte, hogy szédülni kezd.

-         Mondtam, annyit, hogy ne ájuljak el! Még haza is kell mennem. – kiáltotta, mire a férfi abbahagyta az étkezést miután fejbe vágták.

A démon elégedetten törölte le az állán végigcsorduló vért fekete kabátja ujjával, majd a fiatal hölgyre emelte jégkék szemeit, aki a nyakán lévő két kis sebet vizsgálta meg, majd észrevette, hogy a harapás nyomán, nem akar elállni a vérzés.

-         Van egy kendőd? – érdeklődött a lány, mire a férfi értetlenkedő tekintetével találta szembe magát, majd ezen nagyot sóhajtott. – Még vérzik a seb, és nem akarom, hogy a ruhámon vörös foltok legyenek.

-         És honnan szedjek én neked egy kendőt? Szüljek vagy izzadjak kedvesem? – kérdezte flegmán.

-         Szülj vagy izzadj, bánom én, de akkor is kell egy rongy, amivel elállíthatom a vérzést. – felelte sértődötten, és egyben dühösen is.

-         Vérzést? – kerekedett el a férfi szeme, amit a lány nem értett, aztán koppant neki.

-         Hülye!!! A vérzést a nyakamon, te agy halott! – siránkozott a „zsákmány” és kínjában a fejét fogta.

-         Jól van na! – mosolyodott el kínosan a srác. Eszébe jutott, hogy a zsebében volt egy kendő, mire kivette onnan és a lánynak dobta. – Nesze!

-         A kutyának meg tessék! – gúnyolódott, majd a kék anyagot a sebre szorította, de a bíbor folyadék, akkor már nem csordogált ki a harapás helyén. A férfi megfordult és leugrott a háztetőről, a lányt ott hagyva a magasban. – Hé! Gyere vissza és vigyél le innen!!

-         Gyere le magad. – mondta pökhendien. Megfordult és elindult az egyik sötét utca felé.

-         Azt mondtam, szedj le innen!! – ordított utána a fiatal teremtés, de a démon nem mutatta még azt sem hallotta volna.

A lány dühtől vöröslő fejjel nézett a vérszívója után, aki éppen egy konténer mellett haladt el. A következő pillanatban egy nagydarab kő találta el a férfi fejét, ami következtében az belefordult a szeméttel teli kukába. Morogva mászott ki hulladék közül, miközben szó szerint csillagokat látott.

-         Ezt megkeserülöd! – kiáltotta a lánynak, akit ez nem nagyon foglalkoztatta.

-         Heh. Magadra vess! Nem én vagyok lusta, hanem te! – válaszolta gúnyosan és kinyújtotta a nyelvét a fiúnak.

Az még mindig morogva visszaugrott a tetőre, ami elég magasan volt kb. 10 méter lehetett. Ölbe kapta áldozatát, majd leugrott a földre vele és lerakta.

-         Mikor fürödtél te utoljára? – fintorodott el, amikor megcsapta az orrát a kibírhatatlan bűz.

-         Ma, de ezt köszönt magadnak, mert miattad estem bele a szemétbe. – felelte ingerülten.

-         De csak azért dobtalak meg, mert itt hagytál volna!

-         Inkább megyek. – mondta unottan. Felugrott egy háztetőre, majd tetőről-tetőre ugrálva elszelelt.

-         Ostoba vérszívó. – rázta meg a fejét, majd elindult haza.

Folytatása következik….