-Anya!!

-Igen!

-Nem tudod hogy hol van az a topp amit együtt vettünk a múltkor?

-Nem. De várj csak azt hiszem hogy a hálószoba szekrénybe van!

-Köszönöm!- Majd felmentem hogy megkeressem a toppot. A szobában két szekrény is volt nem tudtam anya melyikre gondolt így hát megnéztem mind a kettőt. Az ablak melletti gardróbban nem volt ott a topp, így aztán odamentem a másik kasztnihoz hogy megnézzem ott van-e a toppom. Igen ott volt a legfelső polcon, én nem érem el azt a polcot, csak ha ráállok valamire, de hiszen itt nincs semmi amire ráállhatnék. Jajj ne. Nem szeretek nyújtózkodni!! De nincs mit tenni. Mi-mi-mi-mindjárt elérem. Á meg van! És most meghúzzuk. Sikerült de nem csak a felsőmet rántottam meg hanem vele együtt egy  kis dobozkát is lerántottam. Dörrrrr.

-Remélem anya nem…

-Mi volt ez?- szólt fel anyu lentről.

-Semmi. Csak bevertem a lábam, anya.

-Jól van. Azt hittem levertél valamit.

-Nem, dehogy.

-Jó. Majd szeretném látni a toppot rajtad, remélem jó a méret.

-Oké.- ami leesett az egy poros sárga, időkereke ette  öreg doboz volt. Látszott már hogy nem mai darab. Kíváncsi voltam, ezért megnéztem mi van benne. Egy öreg füzet, kinyitottam a füzetet. Megrökönyödtem. Ugyanis az állt benne: Kathie Enjoj naplója. Ez a napló anyáé volt… Ám abban a pillanatban belém bújt a kisördög. „El kéne olvasni.” Mondta a rosszabbik felem. „Ne, mi lesz, ha anya rájön!” szólt a jobbik.

-Sziasztok!- megjött apa. Félelem, talán ez az oka annak, hogy elvittem anya régi naplóját! Elrejtettem a szobámba az éjjeli szekrény mögé. Felvettem a toppot majd lementem.

-Szia!- köszöntem apunak- Na milyen?- kérdeztem őket a felsőmről.

-Dögös!- válaszolt apa az örömtől teli mosollyal együtt az arcán.

*

Este fürdés után elkezdtem olvasni a naplót. Olyan volt, mint egy könyv. Imádtam olvasni. Nem tudom miért, de szerettem. Éjjel tizenegy óra felé járt az idő, még mindig olvastam. Már a napló felét kiolvastam. Nem akartam abbahagyni. Anya naplója kezdett egyre érdekesebb lenni. Bár kicsit hihetetlennek tűnt amit írt. „Egy furcsa falfehér arcú férfi mászott ki Szonja szobájának ablakán, majd elkezdett a falon lefelé mászni.” Kicsit bizarr volt amit anya írt. Szerintem csak képzelte az egészet, lehet hogy túl késő volt amikor ezt a részt írta. Nekem is le kéne feküdnöm. Már vissza kéne tenni a naplót a kisszekrény mögé. „Na jó, elég Dia!” szóltam rá magamra. „Hagyd abba az olvasást.” Majd eltettem a naplót a rejtekhelyre és lekapcsoltam a villanyt és befészkeltem a takaróm alá. Kb. öt perc után úgy éreztem mintha valaki figyelne valaki. De azzal győzködtem magam, hogy csak az olvasottak miatt érzek így. Ezek után min egy húsz perccel később már szundítottam is.

*

Másnap reggel kialudva ébredtem fel, nem volt kedvem felkelni az ágyból, örültem, annak hogy nyári szünet van és nem kell suliba menni. Ránéztem az órára 09:25- öt mutatott. Korgott a gyomrom. Így hát lementem a konyhába utána nézni, annak hogy mit egye reggelire. Csodálkoztam, mert az asztalon frissen facsart narancslé és barnára pirult szalonna várt. A pohárnak dőltve egy cetli volt. „Jó étvágyat a reggelihez! Sajnos korábban kellet elmennem mert sok a munkám. Sajnálom. Puszi: Anya”

Nekiláttam a reggelihez.

*

Egy forró fürdő  után, felhívtam Alison-t. És felmentünk a városba shoppingolni. A ódon házak sétányára. Ott voltak a legjobb üzletek, é s a legmenőbb cuccok. Pont egy jó kis leárazás volt. Az egyik kedvenc üzletünkben : Style & Fashion- be. Egy nagyrakás nyári ruhát vettünk. Alison a szürke, fehér, ezüst piros szín összeállítású ruhákat szereti. Én a piros, narancs, fekete színű ruhákat kedvelem leginkább.

-És? Mi újság?- kérdezte miközben egy szürke felsőt nézegetett.

-Hát majd inkább akkor mesélem el ha már ott leszünk nálad. Jó? Nem baj ugye?

-Nem de mégis mi van?- tekintete aggódást tükrözött.

-Semmi. Csak inkább nálatok dumcsizzunk róla. Jó?

-Igen, de félek valami rossz lesz.- ekkor már a hangján is éreztem az aggódást.

-Nem. Dehogy.- közben fizettük a ruháinkat. Kiléptünk a boltból és elindultunk Alison- hoz. Mikor a kapuhoz értünk bizsergett a hátam olyan volt mintha figyelnének. Hátra is néztem, de nem volt ott senki. Bementünk a nappaliba, leültünk a bordó kanapéra és elmondtam neki a naplót meg az összes többit. Miután vége lett a barátnőm ámélkodva, e ugyanakkor zavarosan is nézett rám.

-És nem gondolod, hogy igaz ez az egész?

-Nem.- jelentettem ki határozottan.

*

Egészen nyolcig ott maradtam Alison- nél. Kikísért a kapuhoz.

-Ne kísérjelek el?- kérdezte és akkor is azt az aggódó arcot vágta amit délután.

-Nem köszönöm, de nem lesz semmi bajom, hiszen csak egy utcára lakom innen.

-Jó, de vigyázz magadra azért jó?
-Persze.

-Szia!

-Jó éjt, szia.- elköszöntünk egymástól és útnak indultam hazafelé. Amikor az utcánkhoz értem megint azt a bizsergető érést éreztem, mintha megint figyelne valaki. Megtorpantam. Ezúttal már tényleg féltem. Hátranéztem, ahogy délután is. Most se volt egy lélek sem a hátam mögött. Folytattam hát a hazafelé vezető utam. De nem bírtam megnyugodni. Végre itt vagyok a kertkapunál. Egy kis megnyugvást éreztem talán. Nem tudom már.

-Végre itthon vagyok.- mondtam a levegőt kifújva. Jól esett ezt mondani. Bementem a házba, köszöntem apáéknak, majd elmentem letusolni. Utána leosontam a konyhába egy kis nassolni valóért. Aztán felmentem a szobámba, nagyon meleg volt ezért kinyitottam az ablakot, ami az ágyammal szembe volt. Odamentem az éjjeli szekrényhez és kivetem mögüle a naplót, odaültem az utcára néző ablakom párkányára és elkezdtem olvasni a kis füzetet. Anya a már megint arról a falfehér alakról beszélt.

„Ismét ott állt Szonja ablaka alatt most a hold is rásütött, telihold volt. Hosszú háta közepéig érő fekete haja volt. Magasabb lehetett nálam. Nem túl izmos, de nem is gebe. Jó vágású fiatalember volt. Pár perc után az ablakom irányába fordult. Fiatal arca, kifejező nagy szemei voltak és kissé vastag szemöldöke. Nagyon jól nézett ki. De ki ő? Nem láttam még soha a környéken. Ki ő?” Úgy éreztem mintha a szívem a torkomban dobogna. Lefektettem a mellkasomra a kinyitott könyvet. Az utca felé fordítottam a fejem. És egyszer csak megláttam egy sötétből kibontakozó alakot. Megfagyott bennem a vér. Egy-két perc után előrébb lépett a homályból. És akkor megláttam őt akiről minden bizonnyal anya is írt. Engem nézett, olyan volt mintha halk szavakkal hívogatna. Teljesen olyan volt amilyennek anyu leírta.

-Gyere hozzám.- de ajkai nem mozogtak.- Gyere!- én nagyon megijedtem. Felkeltem az ablakpárkányról és gyorsan bezártam az ablakot, behúztam a függönyöket majd mentem aludni amilyen gyorsan csak tudtam.

*

Másnap reggel elgémberedett nyakkal ébredtem. Nagyon fájt a nyakam. Lementem reggelizni. Alig hittem el az előző éjjel történteket. Egyfolytában csak az a tinédzser képű furcsa srác járt a fejemben. Nem bírtam kiverni a fejemből. Egész álló nap rajta járt az eszem. Talán első látásra beleszerettem abba a fiúba? –Nem!!! Ki van csukva!- térítettem észhez magam.

És hozzáfogtam enni. Kaja után felmentem kitakarítottam a szobám. Ezzel foglalatoskodtam, míg anya haza nem jött.

*

-Szia!- köszöntem anyának a kinyitott ablakból, amit tisztítottam.

-Szia! Hát te mit csinálsz?- kérdezte csodálkozva.

-Ja, én? Csak takarítom a szobámat.- erre anyci rám mosolygott, látszott rajta hogy örült annak, amit teszek, majd elindult az ajtó felé, hogy bejöjjön a hűvös lakásba. Én befejeztem már az ablakpucolást, összepakoltam a pucoló eszközöket, és lementem. Anya ott ült a szófán, látszott rajta hogy kimerült.- És mi volt a munkahelyen?- kérdeztem.

-Semmi különös, hajtás mint ahogy hónap végén szokott lenni.- tekintetét felvette a földről- És itthon?

-Semmi, takarítás.- mosolyodtam el.- Mi legyen a vacsi?

- Nem tudom.

-Én sem.

-Én mondjuk arra gondoltam, hogy rendelünk pizzát.

-Irtó jó ötlet. És apa? Mikor jön?

- Este hat körül végez.

-Szerintem neki is rendeljünk egy pizzát.

-Jó. Milyet rendeljünk?

-Paprikásat, paradicsomos alappal. Jó?

-Jól van.-egy fél óra múlva kihozták a pizzát. Nagyon jól elvoltunk anyával beszélgettünk, és nevettünk. Míg apa haza nem jött. Magukra hagytam őket, had beszélgessenek ők is. Felmentem a szobámba felkaptam a pizsómat, és elmentem fürödni.

*

Jól esett az a forró fürdő. Egy idő után hűtött. Megint odaültem az ablakba olvasni. De ezúttal nem a naplót hanem az egyik kedvenc újságom legújabb kiadását. Ismét tíz óra körül megint észrevettem azt a ifjút a fák között. Megint azt mondta, amit az előző éjjel. Nem bírtam mozdulni, kivert a veríték. Elindult a házunk felé, de megállt az út közepén. Engem bámult nagy boci szemeivel. Felálltam, majd elindultam lefelé, hozzá. Anyámék szerencsére aludtak, én pedig az ajtóhoz érve végignéztem magamon- Annyira gázul nem nézek ki!- gondoltam, mivel egy kis rövidnadrág meg egy topp volt rajtam, amibe aludni szoktam. Felhúztam a papucsom és kimentem. Ő ott állt az utcai lámpa alatt, csak néztünk egymás szemébe. Körülbelül két perc telt el így. Mígnem megszólalt.

-Andrei vagyok, te, pedig Diana. Ugye? – megtorpantam. Honnan tudja a nevemet?- Ezt majd később elmondom, időben megtudsz mindent.- hátra léptem egy lépést. Látta félelmem.- Ne félj!- szavai megnyugtattak. Odalépett hozzám, és átkarolt.- Nem kell félned, csak hadd vezesselek.- Majd a mondat után ölébe vett, ölelése nyugtatott. Rám nézett majd elmosolyodott, és elindult velem befelé az erdőbe.

*

Az erdő mélyén volt valami régi temető, odavitt engem. Még mindig nyugodt voltam. Leengedett a földre és így szólt:- Itt vagyunk.- és bevezetett az egyik kriptába. A kriptát fáklyák fényei világították be, hideg volt, a leheletem is látszott. Ő leült egy régi faragott kő székbe.-Foglalj helyet.- én nem ültem le, helyette beszélni kezdtem.

-Ki vagy mi maga? Mért vitt el engem az éjszaka kellős közepén?- elhallgattam és higgadtan kérdeztem- Mit akar?- néztem éjfekete szemébe.

-Hát, ha már itt tartunk.- majd felállt, aztán odalépett hozzám, szemben volt velem. Fejét a fejem mellé hajtotta, majd ezt mondta- VÁMPÍR VAGYOK!- aztán egy lépést hátrált, lehet arra számított hogy majd behúzok neki egyet, de én nem tettem semmit csak álltam némán, meredten.- Nem fél?- én ráztam a fejem és rámeredtem. -Nem? Nem fél hogy kiszívom a vérét, hogy megölöm?

-Nem mondtam.- és elindultam felé- Mért félnék? Öntől?- megrántotta a vállát és előre lépett egyet, átkarolt

-Jajj ne!- mondta, és felkapott- Vissza kell, hogy vigyem önt, mindjárt felkel a nap, itt nem maradhat, keresik majd.- aztán elkezdett futni velem a karjaiban. Olyan volt mintha repültünk volna. Egy pár perc után hazaértünk. Az utcán letett, és a szemembe nézett, megfogta a kezem és felemelte- Au-re-voir, Madamme!- köszönt el és kezet csókolt, egy szúró érzést éreztem a kézfejemen, úgy érzékeltem mindjárt elájulok, minden elsötétült előttem.

*

Amikor felébredtem reggel volt, az ágyamban feküdtem. Ugyanúgy tettem mint az előző nap: reggeliztem, és elmentem Alison hoz, kimentünk a parkba elmeséltem milyen képtelenséget álmodtam az előző éjjel.

-És mi van ha igaz amit álmodtál?

-Á dehogy is, ilyenek nem léteznek.

-Mi van a kezeden?

-Hogy hogy mi?

-Mi van a kezeden?- ismételte meg a kérdést.

-Ja. Hol?- kérdeztem vissza.

-Hát ott?- és odamutatott két piros pontra a kézfejemen. Én majdnem felugrottam a padról amin ültünk. Tényleg igaz volt az amit eddig álomnak hittem. Tényleg létezik…-Jól vagy Dia? Annyira sápadt az arcod.- barátnőm a homlokomra rakta a kezét.- Te lázas vagy.

-Nem dehogy. Nincsen semmi bajom.

-Gyere menjünk haza.- felállt  és felcibált a padról, majd elindultunk hazafelé. Amikor hazaértem alig értem el a kanapét, összeestem.

*

Anya ébresztett fel amikor hazajött.

-Diana, kicsim menjél fel a szobádba ott kényelmesebb lesz aludnod.- fel álltam és elindultam lassan fel a lépcsőn a szobámhoz, bár szédelegtem egy kicsit.

*

Arra ébredtem hogy valaki az ágyam szélén ül, és az ablak nyitva van, kinyitottam a szemem és ott ült az ágyam szélén. Féltem tőle, kivert a veríték, de ennek ellenére felültem az ágyamba. Rám nézett.

-Jól vagy?- mintha nem tudta volna hogy mi a bajom.

-Nem.- jelentettem ki, és mérgesen ránéztem.

-Mi a baj? Ne tetszik?

-Nem.- hazudtam, tudtam, hogy vámpírt akar csinálni belőlem.

-Vámpír akarsz lenni?- kérdezte, mintha olvasott volna a gondolataimban. Hátrébb csúsztam az ágyon, fel teljesen a falig.- Tehetek róla, ha szeretnéd.- szólt és négykézláb elkezdett mászni az ágyamon, meg sem állt tőlem egy milliméterre, orra majdnem érintkezett az enyémmel.- Szeretnéd?- kérdezte és majdnem megcsókolt, de meg állt  mielőtt megtette volna.- Szeretnéd?- kérdezte illendően.

-Igen!- mondtam kissé kábultan, és fojtatta az abbahagyott mozdulatot. Csókja felpezsdített. Mintha már nem lettem volna beteg, friss és üde voltam.- Áhhh!- adtam ki a hangot fájdalmam miatt, valami az ajkamba fúródott. A szemfogai!

-Sajnálom! Megszúrtalak?- tudakolta.

-Igen.- mondtam, és ő átkarolt.

-Örökké a karjaimban szeretnélek tartani.

-Akkor tarts örökké!- szóltam kissé megilletődve mondatomon, és újra megcsókolt, most a nyakamon, ezúttal csókja mélyrehatóbb volt, mint az előző. Fájt, annyira hogy ordítani tudtam volna, de akkor anyáék felébrednek, ezért átkaroltam őt és ingét markoltam. Itta a vérem majd egyszer csak eltolt magától, és felvágta éles körmével, nyakán az ütőerét.

-Igyál!- szólt és én pedig ittam az új életet adó vért. A fejem majdnem szét hasadt, izmaink feszültek, éreztem, hogy neki is fáj ezért eltoltam magamtól. Szívem egyre hevesebben vert, belsőm gyorsabban dolgozott, nagyon fájt. Magához szorított én kicsit megnyugodtam, de még mindig fájt, sikítani akartam de nem mertem féltem hogy anya felébred és minden kiderül majd.  Leállt a szívverésem, nincs pulzusom, jéghideg a bőröm. Immár nem az vagyok aki voltam. Eltolt magától, és rám nézett.- Én gyönyörűséges szerelmem.- elmosolyodott aztán újból megcsókolt, és felállt, lement az ágyamról.- Most elmegyek, de  ne félj holnap éjjel visszatérek., zárd be az ajtód a függönyöket pedig húzd el ha elmentem, és tégy az aljára nehezítőt, hogy mikor alszol ne érjen el a fény! Értetted?- kérdezte aggódóan.

-Igen, megértettem.- aztán odament az ablakhoz és kiugrott. Megijedtem, hogy Mesteremnek valami baja esik, de talpra esett. Elindult az erdő felé, de pár lépés után megtorpant, és visszafordult. Rám pillantott, aztán dobott egy csókot, majd színpadiasan meghajolt és folytatta útját.

Én behúztam a függönyöket, és lefogattam az aljukat egy-két könyvvel, bezártam az ajtót. Lefeküdtem az ágyamba és a ma történteket gondoltam át, s amikor feljött a nap, lefeküdtem.

*

Este éhesen ébredtem. Valaki matatott az ablakom alatt. Odamentem az ablakhoz, elhúztam a függönyt, és ott kapaszkodott körmével a falba, úgy éreztem hogy nagyon mérges ezért beengedtem az ablakon át.

-Már egy órája kopogok itt!- mondta s dühös tekintetét rám szegezte, de pár másodperc múlva meg enyhült.

-Mit csinálunk ma?- kérdeztem.

-Ma megtanítom neked az örökélet fortélyait.- szólt.

-És hova megyünk?- érdeklődtem.

-Van valami baj?- kérdezett vissza.

-Nem érzem jól magam, olyan mintha beteg lennék.

-Ez, jól jegyezd meg az éhség.- szólott bölcselkedve.

-Ah.- nyilvánítottam gúnyosan véleményt.

-Nos- szólt és megfogta a kezem majd odavezetett az ablakhoz.- Ugorj le.

-Mi?- sápítoztam.- És ha valaki meglát?- hüledeztem és ő elmosolyodott.

-Te félsz?

-Nem dehogy is.- tagadtam le.

-Ugyan már ne tagadd! Ne feledd, hogy én mindent tudok.

-Na jó- vallottam be- Igen félek.

-Ne félj! Én itt vagyok és vigyázok rád.